Életünk során mindannyian találkozunk orvossal. Ők azok, akik születésünktől a halálunkig elkísérnek bennünket. Többnyire akkor keresztezik életutunk egymáséit, ha valami baj van, ne adj isten krízishelyzet. Nem mindegy tehát, hogy kit, milyen orvossal hoz össze a véletlen, a jó sorsa, esetleg a balszerencséje. Mert az orvosok sem egyformák. Ők is csak emberek, még ha tudásuknál fogva, olykor isteni hatalmat is tulajdonítunk nekik. Ők a gyógyításra, az emberek egészségének, életének védelmezésére, az emberi életminőség megőrzésére, javítására esküdtek föl. Hippokratész óta tudjuk, hogy a jó orvos nem a betegséget, hanem a beteget gyógyítja. Nem pusztán a fájdalmat enyhíti, de reményt is ad. Ha pedig már az sem lehetséges, emberséges bánásmóddal lehetőséget ad a betegnek, hogy emberhez méltó módon, méltósággal hagyhassa itt a földi létet.

Azért vállaltam a megtisztelő felkérést, hogy részt vegyek az Astellas-Díj zsűrijében, mert megítélésem szerint a társadalom jelenleg nem becsüli meg kellő mértékben a rátermett, jól felkészült, emberségből példát adó, felelősségteljes hivatásukat magas szinten gyakorló gyógyítókat. Ezért tartom kiemelten fontosnak, hogy azokat az orvosokat elismerjük, akik minden napi munkájuk során a leghumánusabban bánnak a bennük megbízó betegekkel. Velünk, mindannyiunkkal…